Bár ez az esősebb időszak a pollenallergiásoknak talán kedvezőbb, a macskaszőr- és tejallergiásoknak sajnos teljesen mindegy, milyen idő van. Ők szenvednek ettől függetlenül is…

De muszáj feltétlenül szenvednünk? Tényleg csak a “bogyók” és a sok zsepi a megoldás vagy van más lehetőség is?
http://kreativonismeret.hu/stresszoldas/te-kire-vagy-allergias/

Elsősegély nyújtás oktatás bárkinek – akit érdekel a téma!

Elsősegély nyújtás tréninget tartunk 2010. október 9.-én és 16.-án a szadai Faluházban, fél 9-től 13 óráig.
- 2×6 óra kiscsoportos képzés
- elmélet és gyakorlat
- oktató: Siketh Zoltán

Jelentkezés:
Simon Erika
simon.erika@oromteli.hu
+36-20-886-3616

Bevezetés

A következőkben Psyche mítoszán keresztül szeretnék bemutatni helyzeteket, melyek szerintem segítségére lehetnek a legtöbb nőnek.

A kivonat Jean Shinoda Bolen: Bennünk Élő Istennők című könyve alapján készült. Én most egy kis részt ragadok ki csupán, ami nekem nagyon tetszett, de ajánlom mindenkinek az egész könyvet, aki kicsit szeretné alaposabban megismerni a görög mitológiát, azon keresztül önmagát és szeretne többet megtudni a Bennünk élő Istennőkről, archetípusokról.

Miután olvastam a könyvet, ezt a részt – Psyche mítoszát- külön kiírtam magamnak, hogy legyen egy kivonatom, amit bármikor elővehetek, olvasgathatom, és segítségül hívjam.
A kézzel írt kivonatot nyáron készítettem, mert hasznosnak találtam az útmutatást, és mert magam is szeretném elsajátítani ezt a négy nem is olyan könnyű lépést a nők fejlődéshez vezető útján.
Aztán a napokban olvastam egy másik nagyon jó könyvet, amiből szintén szeretnék egy kivonatot készíteni, hogy ha az agyam túl mélyen raktározná el az olvasott dolgokat, a nem olyan mély raktározó képességű fiókomba rejtett kis kivonatok segítenek felidézni, a nekem sokat mondó részeket. A legutóbb olvasott könyv kapcsán pedig az jutott eszembe, hogy miért ne osztanám meg Psyche mítoszán keresztül a fejlődéshez vezető 4 lépést más nőkkel, akik szintén hasznát vehetik. Ez indíttatott erre a nem olyan hétköznapi könyvajánlóra.

Perszer tovább játszva a gondolattal az is eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha idővel a kis kivonatok és saját gondolatok másokkal való megosztása odáig fejlődne, hogy kialakulna egy közösség… Ahol könyvet ajánlunk és gondolatokat cserélünk. Vadul hangzik? Lehet, majd kiderül, minden esetre, itt az első rész.

Sok szeretettel mindenkinek!

Timi (Simon-Csiszár Tímea)

Psyche mítosza, azaz 4 lépés a nők fejlődéshez vezető útján

Psyche nem volt más, mint Aphrodité fiának, Amornak a szerelme. Egyszer azonban Aphrodité megharagudott Psyche-re. Ahhoz, hogy kiengesztelje Aphroditét, a következő 4 feladatot kellet végrehajtania. Ez a 4 feladat az úgynevezett 4 lépés a fejlődéshez vezető úton:

Az első feladat: A magok szétválasztása

Psyche-nek egy halom borsót, mákot, kölest, lencsét, babot kellett szétválogatnia éjfélig. Egyedül nem ment volna, ekkor a szerelme, Amor egy sereg hangyát küldött segítségül és így sikerült szétválogatni a magokat.

Hasonlóképpen, a mai életünkben:

Ha egy nőnek fontos döntést kell hoznia, előbb szét kell választania egymástól a benne keveredő érzéseket, szempontokat, versengő vágyakat. A magok szétválogatása belső feladat, megköveteli, hogy a nő őszintén magába nézzen és elválassza a lényegest a lényegtelentől, a fontosan a mellékestől mielőtt dönt. Azaz, meg kell tudni állni nem dönteni addig, amíg nem látunk tisztán, és hogy bízzunk a „hangyáinkban”; segítőinkben. (Akárcsak Hamupipőke meséjében. Először kiáltástalanság, majd jönnek az égi segítők – azt hiszem ott madarak- és végül elmehet a bálba.) Visszatérve a magok szétválogatásának üzenetéhez: azt hiszem, nem vagyok egyedül, aki gyakran találkozik a fontossági sorrend, és az elhamarkodott döntés fogalmával és érzi meg e fogalmak súlyát, általában sajnos utólag. Szerintem ez az, amit a magok szétválasztása tanít nekünk.

A második feladat: Szerezni az aranygyapjúból

Psyche-nek a félelmetes Napkosok gyapjújából kellett szereznie. (A Napkosok, azokat a halandókat, akik a közelükbe kerülnek, és ha csak 1 szálat is szerezni akarnak a bundájukból, általában eltiporják.)
Ezúttal egy nádszál segített Psyche-nek. A nádszál azt tanácsolta, hogy várja meg a naplementét, amíg a napkosok befejezik a viaskodást egymással és aztán az erdőn át elmennek. Csak akkor jöjjön elő és szedje össze az aranyszálakat, amik fent akadnak a bokrok ágain. Így biztosan nem sérül meg, nem kell ádáz küzdelmet folytatnia velük és ugyanakkor a feladatot is teljesítette. (Az aranygyapjú itt egyben a hatalom jelképe is)

Tehát a nádszál tanácsa: Psyche jobban teszi, ha kivárja a harc végét és közvetetten jut a hatalomhoz.

A feladat metaforája: megszerezni a „hatalmat” és közben nőnek maradni. Nem kell férfiként küzdenünk, hiszen nők vagyunk, nem férfiak. A férfiak menjenek csak a csatamezőre, fogjanak kardot, pajzsot, mi nők válasszunk a nekünk testhez állóbb harcmódot, győzni így is lehet. Mindeközben nem szabad csak a saját igényeinket/ szükségleteinket hangoztatni, empatikusnak is kell lenni, meghallgatni a másikat is. Erre pedig leginkább a nők képesek.
A nádszálról pedig még valami eszembe jutott, amit szintén szeretnék megosztani veletek. (Forrás: Müller Péter: Jóskönyv 245.o) Amikor nem jött még el a Te időd, olyankor úgysem tudsz győzni, olyankor ki kell várni, míg eljön a Te időd, addig őrizni magadban a jót. Úgy hogy közben senki ne találjon rajtad fogást. Légy hajlékony és alkalmazkodó, akár egy nádszál, vagy egy bambusz. „ Azért nem törik össze a bambusz a hó súlyos terhe alatt, mert egészen a földig hajlik”

A harmadik feladat: A kristályserleg megtöltése

Psyche-nek egy tiltott folyó vizével kellett megtöltenie a kristályserleget. A folyó a világ legmagasabb pontján lévő sziklából ered és az alvilág legmélyebb zugába zuhog le, mielőtt újra a felszínre érne. A folyó, átvitt értelemben az ÉLET CIRKULÁCIÓJA, amibe Psyche-nek be kell merítenie a serlegét.
Amikor Psyche ott állt a hatalmas vízesésnél, megoldhatatlannak tűnt a feladat, ám ekkor egy sas siettet a segítségére.
A sas képessége; jelentése: A sas képes a dolgokat messziről, a távlat perspektívájából figyelni és megragadni azt, amire szüksége van (a megfelelő időben és összefüggésben) Ez különösen fontos olyankor, amikor valaki gyakran nem látja a fától az erdőt.
Az Aphrodité típusú nők számára fontos, hogy kapcsolataikban tartsanak érzelmi távolságot, hogy mindig átlássák a helyzetüket, hogy megtudják figyelni a részleteket és megragadni a pillanatokat. Ezek által pedig életük irányítójává válni.

Nem tudom ki hogy van vele, de én pl. a munkám során, gyakran találom magam olyan helyzetbe, hogy fel vagyok dúlva valami miatt, ideges vagyok, kavarognak az érzelmeim, gondolkodom, hogyan is kellene megtenni a következő lépést, hogy a dolgok a lehető legjobban alakuljanak. De mindeközben minden olyan kusza, és hiányzik a józanság. Mondjuk egy ilyen SAS józansága, aki kicsit távolabbról szemlél, és SAS szemével könnyebben fedi fel a közelről láthatatlan összefüggéseket.

A negyedik feladat: Megtanulni nemet mondani

Psyche egy tégelyt kapott Aphroditétől, melyet az alvilágban található szépségbalzsammal megöltve kell visszahoznia. /Ma is mi mindent meg nem teszünk, hogy szépek legyünk??? Néha a „poklot” is megjárjuk érte, gondoljunk csak egy fájdalmas arctisztító kezelésre vagy a gyantázásra /
Szóval az alvilágba való lemenetel már önmagában is nehéz feladat, de Aphrodité ráadásul még nehezít is rajta azzal, hogy közölte Psyche-vel: az útja során több szánandó emberrel is fog találkozni, akik segítségér könyörögnek majd, s neki 3x be kell majd zárni a szívét a könyörületesség előtt, ha nem így tesz, örökre lent kell maradnia az alvilágban.

Hasonlóképpen, a mai életünkben:
Kitűzni egy célt és azt mások szükségleteinek jelentkezése ellenére sem föladni…
Ez a legtöbb nőnek nehéz. (Hiszen annyi mindenre tudunk, és gyakran kell is figyelnünk, hogy a céljainkat néha engedjük elkopni, de ez nagyban rajtunk múlik)

Ez a feladat a DÖNTÉS/VÁLASZTÁS gyakorlata. Sok nő hagyja, hogy eltérítsék saját szándékától, ahelyett, hogy kielégítse saját igényét. Így nem tudják befejezni, amit elkezdtek, és nem érik el, amit szeretnének, ha nem tanulnak meg nemet mondani. Ha pedig nem tanulunk meg nemet mondani, nehéz irányítani a saját életünket.

Nekem erről olyan helyzetek jutottak eszembe, amikor valaki tegyük fel rád akaszkodik a munkahelyeden, hogy jaj segíts neki, ezt hogy kell, azt hogy kell, egyszer megmutatod addig ok, utána viszont szeretnéd a saját dolgot végezni, de ő nem hagy. Jön és újból csüng rajtad, rabolja az energiádat, egészen addig amíg hagyod. Vagy, jaj add oda jegyzeted a vizsga előtt, amiből te is szeretnél tanulni, jah meg nyomtass neki is puskát, és ha már úgyis a kezedben van a frissen nyomtatott puska, hajtogasd is már össze harmóniákba… Persze a viszonzás gyakran elmarad. Ismerős a helyzet? Ilyenkor kell megtanulni nemet mondani. Adni szerintem addig jó, amíg tiszta szívből teszed. Persze szeretetből áldozatot vállalni más kérdés, erről majd egy elkövetkező könyvajánlóban szeretnék többet írni.

Összegzés

Természetesen ez a mítosz is happy end-el végződik, hiszen Psyche ki állta a próbát és teljesítette mind a 4 feladatot, amit Aphrodité megkövetelt tőle.
Csúnya gonosz Aphrodité gondolhatjuk róla, milyen nehéz feladatok elé állította szegény Psyche-t? Ugyanakkor, ha a feladatok mondanivalója rögzül, márpedig a gyakorlatból mindig könnyebb tanulni, mint az elméletből (legalábbis szerintem) akkor nagy valószínűséggel, már Psyche sem ugyan az, aki volt, illetve igen, csak tapasztaltabb és ezáltal sok jövőbeni akadályt könnyedebben tud venni, mert
1. tud fontossági sorrendet felállítani (A magokat szétválasztja)
2. megtanulja, hogy többet ésszel, mint erővel. Nő lévén, nőként nyeri meg a csatát. (Szerez az aranygyapjúból)
3. Képessé válik nagy nyomás alatt is egy távolabbi perspektívából szemlélni a dolgokat, meglátni az összefüggéseket, akár egy SAS, és úgy kapcsolódik be az élet körforgásába (A kristályserleg megtöltése)
4. megtanul kitűzni egy célt, és nem hagyja eltérítenie magát az oda vezető útról. (Megtanul nemet mondani)

Ez a könyv leginkább nőknek szól, persze a szerző ajánlja férfiaknak is, de elsősorban nőknek. A férfi archetípusokról a Bennünk Élő Istenek című könyvben olvashatunk.
A mítosz és kicsit a könyv is igen egyén központú. De mentségére szóljon, hogy Psyche azért küzd, hogy szerelmét visszakaphassa, és Aphrodité is megbékéljen vele. (Párja és annak családja, azaz az ő saját jövőbeni családja) Amikor a fejlődés felé vezető úton lépkedünk, jó, ha mi sem feledkezünk meg a szerelmünkről, a családunkról, a szűk és távolabbi környezetünkről. Hiszen abba kell lépéseinket integrálni.
Az egyén központúság még egy pozitívuma, hogy magunkból indítja ki a változás/ változtatás/fejlődés lehetőségét. Belülről halad kifelé, miközben egyre jobban elmélyedsz belsődben. Nem a világtól várni, hogy jobb lesz, hanem magadban megtenni az első lépést a felé, hogy a világ jobb legyen. Hogy a „csokrot” egyre szebb virágok alkossák. Szebb virágból a csokor még szebb.

Hová forduljunk?
Országos Mediációs Egyesület
1116 Budapest, Hauszmann Alajos u. 1-3.,
tel.: 371-8910,
e-mail: kozvetito@mediacio.hu
Válaszút Mediációs Iroda, Budapest
www.valaszmediacio.hu,
tel.:06-20-419-4836
Dunakanyar Mediációs Iroda
www.dunakanyarmediacio.hu
Nagy Zsóka Családi Mediátor
1077 Budapest, Wesselényi u. 17.
tel.: 413-3555
e-mai.: egyszulos@lajt.hu

Ahová fordulhatunk:
Magyar Családterápiás Egyesület, 1072 Bp., Rákóczi út 26. I/5.
Tel: (1) 328-0738, (1) 328-0737
Email: familyth@t-online.hu

Az egyesületnél elérhető a szakemberek listája, és megtudható, hogy hol foglalkoznak családterápiával a vidéki városokban.

A mediator.lap.hu honlapon megtalálható az országban dolgozó mediátor szakemberek listája.

Családi Mediációs Iroda,
1074 Bp., Wesselényi u. 17.
(1) 413-3555

Lehetséges megoldásokat, ötleteket, gondolatokat gyűjtök – elismert szakértőkkel folytatott beszélgetések alkalmával.

A cikksorozat első részében kérdéseimmel dr. Sávai Margitot (gyermekorvos, pszichodrámavezető és a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés oktatója) bombáztam, aki családterápiás szemlélettel szeretné régmúltra visszatekintő tapasztalatait átadni másoknak is.

Úgy látom, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak pillanatnyilag nők és férfiak egyaránt. Sokan keresik a helyüket egy párkapcsolaton belül. Többen gondolják úgy, hogy a régi szerepek már nem működnek, az új rendszer azonban nem állt még fel. Tanácstalanság lengi be a kapcsolatokat. Olyan elvárásokat támasztanak egymással szemben a felek, amit nem lehet teljesíteni. Mi erről a véleménye?
Igen, így van. Azt gondolom, hogy ennek ellenére nem kell teljesen új rendszert építeni, csak azokat az “elemeket” kell megújítani, amik már valóban elavultak. A régi kapcsolati modellre(be) kell építeni az új modellt. Azonban az a legfontosabb, hogy a testi-lelki-szellemi hármas egység mindenkinek saját magában ép legyen. Ez az alap. Mivel minden párkapcsolat egyedien működik, nem lehet egyforma sablont senkire sem húzni. A jót kell megtalálni a társunkban, s arra kell építkezni.

Miért van az, hogy nők és férfiak egy párkapcsolatban/házasságban egymás ellen dolgoznak?
Nem egymás ellen dolgoznak, hanem a saját módszerük alapján működnek. Ugyanis, akármilyen évet írunk, az ősi ösztönök ugyanúgy működnek jelenleg is, mint évszázadokkal korábban. A férfiak egy probléma felmerülésekor először ösztönösen küzdeni kezdenek, a nők „hálózatot” építenek, más szóval, összefognak.

Miért van az, hogy a férfiak először kivonulnak a problémából?
Idővel ők is bevonhatóak lesznek. A nők a megfelelő kommunikációval segíthetik a férfiakat mind a párkapcsolati, mind a családi együttműködésben.
A legfontosabb szemlélet az, hogy a férfi tisztelhető, a nő szerethető legyen.

Később a párkapcsolatból – jó esetben – család lesz. Mi a szerepük a szülőknek?
A szülők kiegészítik egymást, a gyerek pedig a példát fogja követni. A szülők a stabil két lábon álláshoz szükségesek a gyermek szempontjából. Ha a szülők rendben vannak magukkal, a gyerek a jó példák közül tudni fog választani. Nincs abszolút férfi vagy női szerep. Mindkét nemben mind a két szerepkör megtalálható. Alapvető tézis, hogy a jóból lehet a legjobbat kihozni. Fontos, hogy a saját magunk és a másik fél jó tulajdonságaira koncentráljunk.

Hogyan lehet a már nem működő családmodellt megváltoztatni?
Mindenképpen apró lépéseket kell alkalmazni. Ennél a kérdésnél is, mint a párkapcsolatnál már említettem, csak a nem működő dolgokat kellene modernizálni, úgy hogy elfogadható legyen mindenki számára. Egyénre, családra szabott modelleket szükséges létrehozni. Nem működik mindenkinél ugyanaz a módszer. Azt kellene szem előtt tartani, hogy mi az, amit egyes családok jobban tudnak. Erre fontos koncentrálni. A család a legjobb védelem. Úgy is kell felépíteni azt, hogy tökéletesen szilárd legyen.

A válaszokat hallva, tisztában voltam vele, hogy megfelelő emberhez fordultam, mert alkalmazható módszereket és válaszokat kaptam. A beszélgetést autózás közben folytattuk Budapest és Szada között, az út rövid volt, hamar megérkeztünk uticélunkhoz, így nem tudtunk a végére érni a problémakörnek, ezáltal számtalan dilemma “ragadt” még belém és a gondolatok is tovább kavarogtak a fejemben… De tudtam, hogy egy másik alkalommal ismét “rohamot” intézek a doktornő felé…

Írta: Sebők Viktória

Egyik neves magyarországi szakértőnk (Pilling János) szerint manapság a gyásszal kapcsolatosan nem tudásunk, hanem tévhitünk van.
Hogy ne így legyen, érdemes talán összeszedni, amit például az óvodáskori gyásszal kapcsolatban tudni érdemes.

Sajnos a dédszülő, nagyszülő elvesztése sokszor érint óvodáskorú gyereket, ezért különösen fontos, hogy ebben a nagyon nehéz helyzetben ő is segítséget kaphasson.

Először érdemes tisztázni, hogy
- természetesen nem arra kell törekedni, hogy a gyerek ugyanolyan jól érezze magát a közeljövőben, mint az általa szeretett személy elvesztése előtt,
- s semmiképpen sem az a cél, hogy elfelejtse őt, hogy neki így könnyebb legyen.
- A gyerek számára az a jó, ha a fájdalmat átéli, mert akkor fel tudja dolgozni, képes lesz továbbélni.

Hogy ez így lehessen, érdemes szem előtt tartani, milyen jellegzetességei vannak a gyermeki gondolkodásmódnak ebben a korban.
- Az óvodáskorú gyermeknek még nincs valódi haláltudata, de veszteség esetén megéli tehetetlenségét.
- Jellemző ilyenkor a mágikus gondolkodás, ami például azt is jelenti, hogy ha valamikor is rosszat kívánt az elveszített személynek, akár csak azért mert szigorúan rászólt, akkor most hiheti azt, hogy az ő gondolata teljesült, s ez nagyon erős bűntudatot vált ki.
- Az óvodás számára a halál, mint tapasztalatán kívüli jelenség van jelen, amelyre tapasztalatai alapján, hasonlónak képzelt eseményekkel (pl. elutazás) keres magyarázatot.
- Nem érti még meg a visszafordíthatatlanságot.

Mit tegyünk, hogy segíthessük ebben a helyzetben:
- A gyermek tudjon a halálról. Ki-ki világnézete szerint, de mondja el a gyermeknek, hogy mi történt. Pl. dédipapa teste a temetőbe került, a lelke ott van fenn a csillagok között. Ne mondjuk azt, hogy elutazott.
- A gyermeknek a gyászoló felnőtt tud a legjobban segíteni. Fontos, hogy a közelében maradhasson, lássa sírni, szomorúnak is. Nem kell úgy viselkedni, mintha minden változatlan lenne.
- A gyermek maradjon a régi környezetben, gyászoljon együtt a családdal. Nem szabad ilyenkor elvinni azért, hogy megkíméljék, ez csak nehezítené, hogy ő is meggyászolhassa, akit elveszített.
- Ilyen idős korban már részt vehet a temetésen is.
- A gyermeknek szabad és kell emlékeznie, s a kisgyermek cselekvésben emlékezik, elsősorban játékkal.
- A játék nagyon fontos a szorongások feldolgozásában. Még ha riasztó, s fájdalmas is a szintén gyászoló felnőtt számára, de sokat segít a gyereknek, ha haldoklást, temetést játszik, ha koporsóba fektet babákat, stb.
- Az utánzás segíti a feszültségek kifejezését. Ha például az elveszített nagymama botjával sétál, akkor ez az ő fájdalmas hiányérzését jelzi, s jó, hogy ezt legalább így ki tudja fejezni.
- Legyen alkalma a gyereknek, hogy elmondja valakinek, ami benne van, ami érez, ha esetleg ki tudja fejezni.
- A veszteség és hiány kifejezése indítja el a lelki hiánypótló, rendező folyamatokat. Ha „kijátsza” magából a szomorúságot, akkor a gyász után idővel újra lelkileg egészséges gyerekként tud továbbélni.
- Nagy jelentősége van a halálesetet követő fantáziálásnak, segíti az azonosulási folyamatot. Ha gyermekünknek volt lehetősége a fájdalmat megélni és átélni, lehet benne látjuk majd meg később azt az állatszeretetet, amit csak az elveszített nagyapánál látott, vagy rá mondják majd a szomszédok, hogy pont olyan jószívű, mint a nagymamája volt.

A doktornő régmúltra visszatekintő családterápiás szemlélettel is rendelkezik, s korábbi tapasztalatait  szeretné másoknak is átadni.

A Szülő Csoport célja önsegítő csapat építése, ami azt jelenti, hogy olyan közösséggé kell válni, akik egymást segítik.

A csoportnormák rugalmas működés alapján jönnek létre, itt semmi sem kötelező, mindenki saját magáért felel. Nincs szemrehányás és pellengére állítás, csak egymás segítése a kommunikáció útján.

Arra a kérdésre, hogy pontosan mit is várnak a jelenlevők, igazából nehéz volt válaszolni, hiszen amíg az ember nem tudja, hogy mit lehet várni a foglalkozástól, addig nehéz az elvárásokat megfogalmazni. Mindenestre a szülők helytálló iránymutatást szeretnének bizonyos gyermeknevelési kérdésekben kapni. A jelenlevők tudják, hogy jó kezekben vannak, mert ha felmerül egy dilemma, akkor válaszokra tesznek szert. Sávai doktornő egyfajta mentorként és moderátorként vezeti a beszélgetéseket.

“A megértés lélektana abból áll, hogy meghallgatjuk a másikat, megértjük a kérdéseket, beszélünk róla és megoldásokat keresünk.”

A felvetődő kérdések – mint minden szülőt leginkább foglalkoztató – lehetnek például: milyen szerepe van egy szülőnek, esetleg mennyire legyen szigorú vagy megengedő. A felismerések egyik fontos alapja, hogy a szülő rájön arra, ahhoz, hogy úgy alakítsa ki gyermeke életét, ahogy a legszeretteljesebbnek érzi, rengeteg “védőkorlátot” kell állítania. E helyzet kezelésében tud – többek között – segíteni a Szülő Csoport, hiszen egymást támogatva több módszert lehet kitalálni ahhoz, hogy a megvalósítás a legkevesebb lelki sérülést okozza mind a gyermekekben, mind a szülőkben.

Bár idegenként csöppentem bele a munkába, mégsem tudtam kívülállóként szemlélni az eseményeket, hiszen – még nem szülőként -, olyan szituációk merültek fel, amikben érintettnek éreztem magamat is. Bevallom, nagyon sokat tanultam ez idő alatt.

S hogy részletesen mi is zajlik egy ilyen foglalkozáson? Csoporttitok. Csak a megjelentek ismerik az elhangzottakat, szigorú titoktartást kell mindenkinek betartani, tiszteletben tartva a magánszférát.

A foglalkozás végén elnéztem az arcokat, megnyugvást tapasztaltam. Talán úgy érezték, hogy elindultak egy úton, amin járva a legjobbat tudják majd adni a gyermekeiknek és saját maguknak is.

Nemes ötletnek tartom, hogy elindult e program. Az úton hazafelé azon gondolkodtam, és nem ment ki sehogyan sem a fejemből, kéne egy “még Nemszülő Csoport” is – nekünk, akik még csak lelkileg készülnek szülőnek lenni…

Írta: Sebők Viktória

Sokszor ennek hangot is adunk, legtöbbször olyan formában, hogy valaki miért nem elég jó szülő, szerintünk mit rontott el, és mit kellene másképp csinálnia. Gyermektelenek, gyermekesek, férfiak, nők, fiatalok, idősek, gyermekekkel foglalkozók és laikusok mind mind véleményt formálunk erről a kérdésről.

Annak, hogy miért így működünk, megvannak a maga természetes okai, talán most elég ezt tényként elfogadnunk.
Az okok közül egyet szeretnék most kiemelni, és ezzel foglalkozni:
Van, amikor azt gondoljuk, hogy az adott szülő valamit nem jól tesz a gyerekével kapcsolatban, és mi segítünk Neki, de talán inkább a gyerekének azzal, hogy megmondjuk, hogy csinálja másképp.

Ha ez vezérel minket, akkor érdemes lenne a segítő szándékunkat egy teljesen új keretbe helyezni.
Abból kellene kiindulni, hogy Ő a lehető legjobb anya/apa a gyereke számára (mégha ezt néha nagyon nehéz is elfogadni)!
Ez alapján az alapfeltevés alapján meg kell nézni, hogy ez a szülő miben jó (és nem azt, hogy miben nem).

Például mindig meghallgatja figyelmesen a gyerekét (bár soha nem sütött még neki sütemény). Vagy remek programokat szervez a gyerekkel (bár néha a szomszédok fogják a fülüket, úgy üvöltözik vele). Vagy a legegészségesebb alapanyagokból főz minden nap nagyon finomakat (bár azt szereti, ha reggel 7-től délután 5-ig oviban van a gyerek). Vagy nem lép el úgy a kisfia mellett, hogy ne simítaná meg a buksiját (bár még egy rántottát se tud sütni). Vagy mindig készít neki valami kis meglepetést (bár lyukas a gyerek harisnyája). És így tovább…

Nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy minden gyerek másképp igényli a szeretet kifejezését, és ami (vagy aminek a hiánya) számunkra rémisztő, lehet annak a gyereknek tökéletesen megfelel. Ha segíteni akarunk, akkor nem abból kell kiindulnunk, hogy mi mit tartunk a „jó szülőség” kritériumának, sokkal inkább az adott család lehetőségeit kell szem előtt tartani, amit a gyerek igénye és az anyuka/apuka képessége határoz meg.
Erősíteni, biztatni kell a szülőt! Az erősségei húzzák magukkal majd más területen is, de soha nem lesz tökéletes, nem is szabad senkinek azzá válni.
Szeretni kell! Igen, ilyen egyszerű. E nélkül mindent támadásként fog megélni.
Meg kell hallgatni! A hallgatás csodákra képes, segít a szülőnek, hogy saját maga szembesüljön nehézségeivel, és megtalálja rájuk saját megoldását is.

Azt hiszem, sokan nem tudják azt a tényt, hogy a gyermeknek a szülő-gyermek kapcsolatban átélt kötődés, aminek meghatározó vonása, hogy van egy személy, akihez „egy az egyhez” kapcsolat fűzi, olyannyira alapvető igénye, hogy első ránézésre szörnyű körülmények esetén is még mindig sokkal kisebb mértékben sérül a gyerek, ha a szülő mellett maradhat, mintha intézményi ellátásba kerül.

A gyermek, a tökéletes fizikai ellátás és ingergazdag környezet ellenére is, szó szerint belehalhat a szülő hiányába!!! Nem véletlen, hogy a család a természetes kerete a gyermek felnövekedésének. És talán el lehet képzelni azt is, hogy az a gyermek nem merő véletlenségből került abba a családba, és neki pont ezekre a szülőkre van szüksége, mégha rájuk is fér egy kis szeretetteli támogatás!

Simon Erika