Különös könyvajánló: Psyche mítosza

Különös Könyvajánló I. rész

Bevezetés

A következőkben Psyche mítoszán keresztül szeretnék bemutatni helyzeteket, melyek szerintem segítségére lehetnek a legtöbb nőnek.

A kivonat Jean Shinoda Bolen: Bennünk Élő Istennők című könyve alapján készült. Én most egy kis részt ragadok ki csupán, ami nekem nagyon tetszett, de ajánlom mindenkinek az egész könyvet, aki kicsit szeretné alaposabban megismerni a görög mitológiát, azon keresztül önmagát és szeretne többet megtudni a Bennünk élő Istennőkről, archetípusokról.

Miután olvastam a könyvet, ezt a részt – Psyche mítoszát- külön kiírtam magamnak, hogy legyen egy kivonatom, amit bármikor elővehetek, olvasgathatom, és segítségül hívjam.
A kézzel írt kivonatot nyáron készítettem, mert hasznosnak találtam az útmutatást, és mert magam is szeretném elsajátítani ezt a négy nem is olyan könnyű lépést a nők fejlődéshez vezető útján.
Aztán a napokban olvastam egy másik nagyon jó könyvet, amiből szintén szeretnék egy kivonatot készíteni, hogy ha az agyam túl mélyen raktározná el az olvasott dolgokat, a nem olyan mély raktározó képességű fiókomba rejtett kis kivonatok segítenek felidézni, a nekem sokat mondó részeket. A legutóbb olvasott könyv kapcsán pedig az jutott eszembe, hogy miért ne osztanám meg Psyche mítoszán keresztül a fejlődéshez vezető 4 lépést más nőkkel, akik szintén hasznát vehetik. Ez indíttatott erre a nem olyan hétköznapi könyvajánlóra.

Perszer tovább játszva a gondolattal az is eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha idővel a kis kivonatok és saját gondolatok másokkal való megosztása odáig fejlődne, hogy kialakulna egy közösség… Ahol könyvet ajánlunk és gondolatokat cserélünk. Vadul hangzik? Lehet, majd kiderül, minden esetre, itt az első rész.

Sok szeretettel mindenkinek!

Timi (Simon-Csiszár Tímea)

Psyche mítosza, azaz 4 lépés a nők fejlődéshez vezető útján

Psyche nem volt más, mint Aphrodité fiának, Amornak a szerelme. Egyszer azonban Aphrodité megharagudott Psyche-re. Ahhoz, hogy kiengesztelje Aphroditét, a következő 4 feladatot kellet végrehajtania. Ez a 4 feladat az úgynevezett 4 lépés a fejlődéshez vezető úton:

Az első feladat: A magok szétválasztása

Psyche-nek egy halom borsót, mákot, kölest, lencsét, babot kellett szétválogatnia éjfélig. Egyedül nem ment volna, ekkor a szerelme, Amor egy sereg hangyát küldött segítségül és így sikerült szétválogatni a magokat.

Hasonlóképpen, a mai életünkben:

Ha egy nőnek fontos döntést kell hoznia, előbb szét kell választania egymástól a benne keveredő érzéseket, szempontokat, versengő vágyakat. A magok szétválogatása belső feladat, megköveteli, hogy a nő őszintén magába nézzen és elválassza a lényegest a lényegtelentől, a fontosan a mellékestől mielőtt dönt. Azaz, meg kell tudni állni nem dönteni addig, amíg nem látunk tisztán, és hogy bízzunk a „hangyáinkban”; segítőinkben. (Akárcsak Hamupipőke meséjében. Először kiáltástalanság, majd jönnek az égi segítők – azt hiszem ott madarak- és végül elmehet a bálba.) Visszatérve a magok szétválogatásának üzenetéhez: azt hiszem, nem vagyok egyedül, aki gyakran találkozik a fontossági sorrend, és az elhamarkodott döntés fogalmával és érzi meg e fogalmak súlyát, általában sajnos utólag. Szerintem ez az, amit a magok szétválasztása tanít nekünk.

A második feladat: Szerezni az aranygyapjúból

Psyche-nek a félelmetes Napkosok gyapjújából kellett szereznie. (A Napkosok, azokat a halandókat, akik a közelükbe kerülnek, és ha csak 1 szálat is szerezni akarnak a bundájukból, általában eltiporják.)
Ezúttal egy nádszál segített Psyche-nek. A nádszál azt tanácsolta, hogy várja meg a naplementét, amíg a napkosok befejezik a viaskodást egymással és aztán az erdőn át elmennek. Csak akkor jöjjön elő és szedje össze az aranyszálakat, amik fent akadnak a bokrok ágain. Így biztosan nem sérül meg, nem kell ádáz küzdelmet folytatnia velük és ugyanakkor a feladatot is teljesítette. (Az aranygyapjú itt egyben a hatalom jelképe is)

Tehát a nádszál tanácsa: Psyche jobban teszi, ha kivárja a harc végét és közvetetten jut a hatalomhoz.

A feladat metaforája: megszerezni a „hatalmat” és közben nőnek maradni. Nem kell férfiként küzdenünk, hiszen nők vagyunk, nem férfiak. A férfiak menjenek csak a csatamezőre, fogjanak kardot, pajzsot, mi nők válasszunk a nekünk testhez állóbb harcmódot, győzni így is lehet. Mindeközben nem szabad csak a saját igényeinket/ szükségleteinket hangoztatni, empatikusnak is kell lenni, meghallgatni a másikat is. Erre pedig leginkább a nők képesek.
A nádszálról pedig még valami eszembe jutott, amit szintén szeretnék megosztani veletek. (Forrás: Müller Péter: Jóskönyv 245.o) Amikor nem jött még el a Te időd, olyankor úgysem tudsz győzni, olyankor ki kell várni, míg eljön a Te időd, addig őrizni magadban a jót. Úgy hogy közben senki ne találjon rajtad fogást. Légy hajlékony és alkalmazkodó, akár egy nádszál, vagy egy bambusz. „ Azért nem törik össze a bambusz a hó súlyos terhe alatt, mert egészen a földig hajlik”

A harmadik feladat: A kristályserleg megtöltése

Psyche-nek egy tiltott folyó vizével kellett megtöltenie a kristályserleget. A folyó a világ legmagasabb pontján lévő sziklából ered és az alvilág legmélyebb zugába zuhog le, mielőtt újra a felszínre érne. A folyó, átvitt értelemben az ÉLET CIRKULÁCIÓJA, amibe Psyche-nek be kell merítenie a serlegét.
Amikor Psyche ott állt a hatalmas vízesésnél, megoldhatatlannak tűnt a feladat, ám ekkor egy sas siettet a segítségére.
A sas képessége; jelentése: A sas képes a dolgokat messziről, a távlat perspektívájából figyelni és megragadni azt, amire szüksége van (a megfelelő időben és összefüggésben) Ez különösen fontos olyankor, amikor valaki gyakran nem látja a fától az erdőt.
Az Aphrodité típusú nők számára fontos, hogy kapcsolataikban tartsanak érzelmi távolságot, hogy mindig átlássák a helyzetüket, hogy megtudják figyelni a részleteket és megragadni a pillanatokat. Ezek által pedig életük irányítójává válni.

Nem tudom ki hogy van vele, de én pl. a munkám során, gyakran találom magam olyan helyzetbe, hogy fel vagyok dúlva valami miatt, ideges vagyok, kavarognak az érzelmeim, gondolkodom, hogyan is kellene megtenni a következő lépést, hogy a dolgok a lehető legjobban alakuljanak. De mindeközben minden olyan kusza, és hiányzik a józanság. Mondjuk egy ilyen SAS józansága, aki kicsit távolabbról szemlél, és SAS szemével könnyebben fedi fel a közelről láthatatlan összefüggéseket.

A negyedik feladat: Megtanulni nemet mondani

Psyche egy tégelyt kapott Aphroditétől, melyet az alvilágban található szépségbalzsammal megöltve kell visszahoznia. /Ma is mi mindent meg nem teszünk, hogy szépek legyünk??? Néha a „poklot” is megjárjuk érte, gondoljunk csak egy fájdalmas arctisztító kezelésre vagy a gyantázásra /
Szóval az alvilágba való lemenetel már önmagában is nehéz feladat, de Aphrodité ráadásul még nehezít is rajta azzal, hogy közölte Psyche-vel: az útja során több szánandó emberrel is fog találkozni, akik segítségér könyörögnek majd, s neki 3x be kell majd zárni a szívét a könyörületesség előtt, ha nem így tesz, örökre lent kell maradnia az alvilágban.

Hasonlóképpen, a mai életünkben:
Kitűzni egy célt és azt mások szükségleteinek jelentkezése ellenére sem föladni…
Ez a legtöbb nőnek nehéz. (Hiszen annyi mindenre tudunk, és gyakran kell is figyelnünk, hogy a céljainkat néha engedjük elkopni, de ez nagyban rajtunk múlik)

Ez a feladat a DÖNTÉS/VÁLASZTÁS gyakorlata. Sok nő hagyja, hogy eltérítsék saját szándékától, ahelyett, hogy kielégítse saját igényét. Így nem tudják befejezni, amit elkezdtek, és nem érik el, amit szeretnének, ha nem tanulnak meg nemet mondani. Ha pedig nem tanulunk meg nemet mondani, nehéz irányítani a saját életünket.

Nekem erről olyan helyzetek jutottak eszembe, amikor valaki tegyük fel rád akaszkodik a munkahelyeden, hogy jaj segíts neki, ezt hogy kell, azt hogy kell, egyszer megmutatod addig ok, utána viszont szeretnéd a saját dolgot végezni, de ő nem hagy. Jön és újból csüng rajtad, rabolja az energiádat, egészen addig amíg hagyod. Vagy, jaj add oda jegyzeted a vizsga előtt, amiből te is szeretnél tanulni, jah meg nyomtass neki is puskát, és ha már úgyis a kezedben van a frissen nyomtatott puska, hajtogasd is már össze harmóniákba… Persze a viszonzás gyakran elmarad. Ismerős a helyzet? Ilyenkor kell megtanulni nemet mondani. Adni szerintem addig jó, amíg tiszta szívből teszed. Persze szeretetből áldozatot vállalni más kérdés, erről majd egy elkövetkező könyvajánlóban szeretnék többet írni.

Összegzés

Természetesen ez a mítosz is happy end-el végződik, hiszen Psyche ki állta a próbát és teljesítette mind a 4 feladatot, amit Aphrodité megkövetelt tőle.
Csúnya gonosz Aphrodité gondolhatjuk róla, milyen nehéz feladatok elé állította szegény Psyche-t? Ugyanakkor, ha a feladatok mondanivalója rögzül, márpedig a gyakorlatból mindig könnyebb tanulni, mint az elméletből (legalábbis szerintem) akkor nagy valószínűséggel, már Psyche sem ugyan az, aki volt, illetve igen, csak tapasztaltabb és ezáltal sok jövőbeni akadályt könnyedebben tud venni, mert
1. tud fontossági sorrendet felállítani (A magokat szétválasztja)
2. megtanulja, hogy többet ésszel, mint erővel. Nő lévén, nőként nyeri meg a csatát. (Szerez az aranygyapjúból)
3. Képessé válik nagy nyomás alatt is egy távolabbi perspektívából szemlélni a dolgokat, meglátni az összefüggéseket, akár egy SAS, és úgy kapcsolódik be az élet körforgásába (A kristályserleg megtöltése)
4. megtanul kitűzni egy célt, és nem hagyja eltérítenie magát az oda vezető útról. (Megtanul nemet mondani)

Ez a könyv leginkább nőknek szól, persze a szerző ajánlja férfiaknak is, de elsősorban nőknek. A férfi archetípusokról a Bennünk Élő Istenek című könyvben olvashatunk.
A mítosz és kicsit a könyv is igen egyén központú. De mentségére szóljon, hogy Psyche azért küzd, hogy szerelmét visszakaphassa, és Aphrodité is megbékéljen vele. (Párja és annak családja, azaz az ő saját jövőbeni családja) Amikor a fejlődés felé vezető úton lépkedünk, jó, ha mi sem feledkezünk meg a szerelmünkről, a családunkról, a szűk és távolabbi környezetünkről. Hiszen abba kell lépéseinket integrálni.
Az egyén központúság még egy pozitívuma, hogy magunkból indítja ki a változás/ változtatás/fejlődés lehetőségét. Belülről halad kifelé, miközben egyre jobban elmélyedsz belsődben. Nem a világtól várni, hogy jobb lesz, hanem magadban megtenni az első lépést a felé, hogy a világ jobb legyen. Hogy a „csokrot” egyre szebb virágok alkossák. Szebb virágból a csokor még szebb.