Gloria Steinem halálával egy olyan nő hangja került át egy másik dimenzióba, aki egész életében arra emlékeztetett bennünket: a változás akkor kezdődik, amikor kimondjuk, amit mások inkább elhallgatnának.

Gloria Steinem egész életében azért dolgozott, hogy a nők hangja hallható legyen, hogy a nők felismerjék saját erejüket, és hogy az egyenlőség ne csak kimondott elv, hanem megélt valóság legyen.

Számomra az egyik legszebb gondolata éppen erről szól:

„Nem adom tovább a fáklyámat – megtartom, és mások fáklyájának meggyújtására használom. Mert csak akkor lesz elég fény, ha mindannyiunknak van fáklyája.”
— Gloria Steinem

Ebben a gondolatban számomra az a legfontosabb, hogy nem adjuk fel a saját fényünket.

Mert először magunknak kell megtartanunk. A saját hangunkat. A saját erőnket. A hitünket abban, hogy számít, amit mondunk és teszünk. Ha kialszik bennünk a saját fény, másoknak sem tudunk világítani.

De ha megőrizzük, akkor már nemcsak magunkat világítja meg.

Segíthetünk vele másoknak is megtalálni a saját fényüket.

Egy nő bátorsága erőt adhat egy másik nőnek. Egy kimondott mondat feloldhatja valaki más hallgatását. Egy kiállás megmutathatja annak, aki fél, hogy nincs egyedül.

Talán ez Gloria Steinem egyik legfontosabb öröksége: nem egymás helyett kell cselekednünk, hanem egymást erősítve.

És talán ezért is olyan fontos, ami most, szeptember 6-án történik Budapesten.

Vasárnap 17 órától civilek gyűlnek össze a Kossuth téren a „Fogd meg a kezem! És ne engedjük el…” elnevezésű akcióra. A résztvevők kézen fogva szeretnék körbeállni az Országházat, egyetlen nagy emberi láncot alkotva.

A gesztus egyszerű, de nagyon erős.

Nem engedjük el egymás kezét.

Nem engedjük el azt a nőt, aki segítséget kér.
Nem engedjük el azt a gyereket, aki erőszakot lát vagy szenved el.
Nem engedjük el azokat, akiknek a történetét túl sokáig senki nem hallotta meg.

És nem engedjük el azt az ügyet sem, hogy Magyarország ratifikálja az Isztambuli Egyezményt.

Az Egyezmény célja, hogy átfogó és összehangolt rendszer jöjjön létre a nők elleni és a kapcsolati erőszak megelőzésére és felszámolására. Négy alapvető területre épít: megelőzés, védelem, az elkövetők felelősségre vonása és összehangolt állami politikák.

Vagyis nem csupán arról szól, mi történik akkor, amikor már megtörtént a baj. Arról is szól, hogyan előzzük meg az erőszakot, hogyan védjük meg az áldozatokat, és hogyan biztosítjuk, hogy az állami intézmények hatékonyan működjenek együtt.

Magyarország 2014-ben aláírta az Egyezményt, de mindeddig nem ratifikálta.

Pedig egy társadalom valódi ereje nemcsak abban mérhető, hogy hányan képesek egyedül megküzdeni a nehézségeikkel.

Hanem abban is, hogy képes-e megteremteni azt a biztonságot és támogatást, amelyben senkinek nem kell egyedül maradnia.

A saját fényünket megőrizni nem önzés.

Az az alap, amelyből másoknak is adhatunk.

Gloria Steinem életműve arra emlékeztet bennünket, hogy a változás nem egyetlen ember munkája. Sok-sok saját fényből lesz világosság. Sok-sok hangból lesz mozgalom. És sok-sok egymás mellé álló emberből lesz társadalmi változás.

Fogd meg valakinek a kezét.
És ne engedjük el.

📍 Budapest, Kossuth tér – Országház
📅 2026. szeptember 6., vasárnap
🕔 17:00

Mert a nők és lányok elleni erőszak nem magánügy.

Közös ügyünk. És állami felelősség is.